Na ki kapott négyest bifiz vizsgán, na ki???? Na ki???
Háh. :D Hát én. :P
Mellesleg Anyáék ma délután jöttek fel hozzánk. És már sikerült az első öt percben összevesznünk. :D Bár most kivételesen tényleg én voltam a hibás... De megoldottunk. :)
Éséséséséséssss... Mi van még?
Ja, kémiázok... Keményen. :D Szombatra be kellene fejezni alsó hangon a szervetlent... Aztán majd meglátjuk. :)
Puszpusz. :)
Jajjjj Istenem, csak add, hogy jó tételeket húzzak, és jó vizsgáztatóhoz kerüljek. Könyörgőőőőőőőőőőőőőm! O.O
Annyit szenvedtem már vele, legalább egy hármast tudjak összehozni. Nem kérek sokat. :(
Még egy év eltelt. Öregebbek lettünk mindannyan, és talán ezzel együtt bölcsebbek is.
Sok minden történt 2010-ben. Februárban leadtuk a jelentkezési lapokat, emlékszem, azon a napon volt egy közepes idegösszeroppanásom. :D Teljesen magamba süllyedtem, és állandóan csak az járt a fejemben: Atttttyaég, tényleg ezt akarom? Készen állok ekkora felelősségre???
A válasz természetesen nem. :) De nagyot kell gondolni, aztán az idő előrehaladtával szép lassan felnövünk hozzá. :)
Aztán tanulás (módjávaaaaaaal. Nem esünk túlzásokba! :P), május-júnus érettségi, ballagás, és utána egy hónapnyi lazaság, várva az eredményekre. :) És júli 22-én este 19:56-kor megtudtam, hogy igen, felvettek. :)
Emlékszem, mindenki kérdezte, hogy sírtam-e. :D A válasz persze nem volt. :D Majd akkor bömbölök, ha elvégeztem. :D Ráérek. :)
Beiratkozás, beköltözés, előadások, gyakorlatok, zh-k, vizsgaidőszak.
Időközben beiktatva egy kihagyható szilveszter. Több okból kihagyható, és csalódás, de nem részletezném...
Mindegy, első évben tudtam úgyis csak megcsinálni, hogy elmegyek. :D A feésőbbévesek tapasztalatait hallva, az elkövetkezendő öt évben esélytelen lesz. :D
És most tanulás van ezerrel... 4-én biofiz vizsga, 21-én kémia. 26-a pszichó, 27-e meg stat. Óje. :)
Nacupp. ;)
"A beáramló Ca2+ ionok hatására a neurotranszmittert tartalmazó vezikulák fuzionálnak a preszinaptikus membránnal, a neurotranszmitter az afferens hallóideg szinaptikus résébe ürül, majd deplarizálja a neuront."
Na ez az!
Semmit!
HÁH! 8)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
Hátmindjárthápéleszek.
Hajnali fél három, és még mindig biofizt tanulok. És alig haladtam.
Jaj, ó, jaj.
Talán ez az első olyan Karácsony 19 év óta, amit a hátam közepére sem kívánok. Egyszerűen nem hiányzik. Mert ahogy közeledünk 24-e felé, azzal párhuzamosan közeledünk 28-a irányába is... És az ugye tudjuk, hogy mit jelent...
Biofiz vizsga.
Nem mondom, hogy majdmeghalok, annyira félek... Hiszen még van több mint öt napom, hogy megtanuljam a tételeket. De akkor is... Életem első nagyobb volumenő vizsgája. Illetve ez lesz az első vizsgaidőszakom...
4 vizsga (Igen, sikerült feltornáznom kettőről. Ügyes Zsu, jól van...).
Eh. :)
Jajj, hát nem is mondtam: rájöttem, valószínűleg miért kerek a tojássárgája!
Még hónapokkal ezelőtt tesómékkal beszélgettünk erről... És akkor nem tudtunk.
De tegnap! Rájöttem!
Azért, mert gömb formájában lehet a legkisebb energia befektetésével a legnagyobb térfogatot tárolni! Esetünkben a csirkét.
;D Nah. Végre valami sikerélmény. :D (Nekem kicsi is elég. :))
Kész. Megőrülök...
Saccpekábé 3 napja vagyok itthon, de már most alig várom, hogy megkezdődjön a következő szemeszter, és mehessek vissza az egyetemre. Rettenetes, hogy anyám mennyire kikészíti az idegeimet.
Nem elég az, hogy reggel fél nyolckor képes barbár módszerekkel (azzal a tipikus magas visító hangjával), cirka 5 óra alvás itán kivágni az ágyból, de ráadásul reggelre már egy tanulási tervvel várt...
Nehéz témánál 1 óra tanulás, 5 perc pihi, könnyűnél 2 óra tanulás 20 perc pihi.
Ez még nem is lenne rossz, de képes megszabni, hogy mikor kivel beszélhetek... "Mert ha eredményesen akarsz készülni, ki kell kapcsolnod a telefonodat! Nem vagy te lelkisegély, akit óránként fel lehet hívni! Tegnap is egész nap a telefonodon lógtál!"
Hátbazmeg... Nem tényleg nem vagyok lelkisegély. Inkább pár ember BARÁTJA vagyok. És a BARÁTOKRA lehet számítani, ha gáz van.
De úgy látom, számodra valamiért ismeretlen ez a fogalom... (Itt tenném hozzá, hogy az egésznapos telefonpon való lógás kábé 3 db tízperces hívást jelent. Anyám szeret túlozni.)
Ráadásul állandóan előttem minősítik a barátaimat... És a legdurvább, hogy elvárják tőlem, hogy én is beleszóljak...
Mert, ha nem szólok bele, akkor hozzám vágja anyám, hogy "Jaj, veled nem lehet már beszélgetni, mindenen megsértődsz".
Bazmeg, melyik univerzumból jöttél??? Csak mert az enyémben a barátainkat nem beszéljük ki a hátuk mögött. Legalábbis nem negatívan, szidó jelleggel mint ahogy ti teszitek.
És jajnekem, hogy ezt szóvá mertem tenni.(Amúgy tényleg nagy hülye vagyok... Nem kellett volna, de már nem tudtam megállni...) Elkönyveltek hisztis picsának, kiröhögtek, és megállapították, hogy nehéz 2 hónap következik... Számukra. WTF???
URRRAMISTEN, én ezt nem bírom ki... Inkább írassanak velem 55-ször biostat zh-t, csak itthon ne kelljen lenni. Mert nem bííírom... Ez az állandó korlátozás, az, hogy anyám mindent meg akar szabni, a keserűségük... Hogy akármit is csinál vagy mond anyám, valahogy mindig úgy forgatja a szót, hogy én legyek a hibás.
Rengeteget veszekszünk. Azért mert én túlontúl makacs vagyok ahhoz, hogy szó nélkül hagyjam azt, amit mond. Nem bírom, ha ennyire korlátoznak, vagy ha magyarázat nélkül mondják meg mit csináljak. Ha MEGPARANCSOLNAK valamit. Ezek elől szabályosan menekülnöm kell...
Nem vagyok olyan, mint a tökéletesen idomított bátyáim, akik már zsigerből mondják az igent mindenre. És ezt ő is tudja, és naaaaagyon zavarja.
Anyám mellett csak akkor lehet túlélni -mármint ha nem áll szándékodban behódolni-, ha egy vastag falat emelsz magad köré. De ügyelni kell arra, hogy kurvavastag vasbeton legyen... Áttörhetetlen, átmászhatatlan.
Nekem ez kábé csak 4 éve van meg. Azóta vagyok állítása szerint "érzéketlen ember".
Hát igen... Köszi anya.
Mindig úgy irigyeltem azokat, akik szerettek haza menni. Vagy otthon lenni. Akiknek idilli volt a kapcsolatuk az anyjukkal.
Nem akarok én a barátnője lenni... Csak kis megértést, SZABADSÁGOT várnék... Hogy ne legyen öri-hari, ha nem hívom fel őket minden nap, vagy ha esetleg nem egyezik valamiben a véményünk... Olyan nagy kérés ez?
Nem hiszem...
Wáhááááá.
Se net, se fűtés, se szülők. (Ezt az utóbbit kevésbé bánom. BÁR még (!!!) nem vesztünk össze. Igaz, lényegében alig találkozunk, mert én vagy alszom, és folyatom a nyálam a könyvre, vagy kuksolok a szobában és tanulok. Nncs különösebb intarrakció.)
3 sor, és a kezeim már lefagytak...
Na de, megyek vissza... Mert nem lesz meg a négyes, ha így haladok. :)
